Chapter; 7th

Mo Becker:

Valami melegen, puhán, de még is keményen ébredtem. Gyorsan elpirultam, mikor nyálamat éreztem az arcomnál, ami az éjszak folyamán csordulhatott ki. De meglepődtem, mikor rájöttem, hogy ember vagyok, s nem csak a nyál miatt, ha nem mert fogalmam sem volt róla, hogy mi történt.

Beleremegtem, mikor talpamat a hideg padlóra nyomtam, s rávettem magam, hogy végigmérjem a szobát. Elsősorban egy kályhát véltem felfedezni a szoba sarkába, amibe lobogott a narancssárgás tűz. A kályha mellett egy plasma tv, az mellett pedig egy ajtó. Az ágy jobb oldalán (ahol én is voltam) egy íróasztal pihent rajta egy fehér laptoppal, a bal oldalra pedig nem mertem nézni, mert csak akkor jöttem rá, hogy milyen férfias illat van a szobába.

Az íróasztal végébe egy rövid, farmer nadrág, és egy fehér, pántos póló volt, amit gondoltam nekem készítettek ki, nem pedig Harrynek. Magamba megköszöntem az istennek, hogy a ruhák alatt tiszta fehérneműt is találtam, s amikor úgy véltem, hogy Harry ténylegesen alszik, gyorsan átcseréltem a mostanit, felvettem a ruhákat, egy fehér zoknit, és kimentem a nappaliba, ahol mindenki kint volt már. Valamin nagyon nevettek, gondoltam Ethan-on, hisz nagyon büszke mosollyal ült a helyén.

- J-jó reggelt! - Elővettem a legszebb mosolyomat, s magamba szitkoztam, mikor eszembe jutott, hogy hogy is nézhet ki most a hajam.

- Szia, Mo! - Köszöntött Mason egy kedves mosollyal, majd a többiek is.

Miután tájékoztattam mindenkit, hogy Harry még alszik, és hogy nem fázok, Kendrick kijelentette, hogy ma vásárolni megyünk. Nem értettem, miért, míg meg nem magyarázták, hogy valami vacsorára leszünk hivatalosak, így totál hercegnőnek kell kicsípnem magam. Nem rajongtam az ötletért, bár kiskoromban biztos megőrültem volna azért, hogy királylányosdit játsszak akár csak egy órára is gyönyörű, selyem ruhákba. Nos, igen, ez az idő már elmúlt.

Ajtónyitódást hallottam magam mögül, majd zárult is, s lépteket hallottam meg.

- Ó, Harry, pont jókor jössz. Te fogod kísérni Mo-t a ma esti vacsorán. Készüljetek, mert megyünk vásárolni. - Mosolygott Tom.

Lopva hátra pillantottam, de azt kívántam, bárcsak ne tettem volna, ugyan is az a tekintet, amivel megajándékozott, apró darabokra tört.

***

- Nem is tudom, Mason - Húztam a számon, majd végig néztem magamon még egyszer a tenger kék színű ruhát.

A választék temérdek volt, nem is tudom, mikorra fogunk végezni, de valahogy egyik sem volt hozzám való. Az egyiknek túl rikító színe volt, a másikba nem volt alakom, a harmadik túl merész, esetleg csak maga a szabása nem tetszett...Ezek voltak a kifogásaim, szegény fiúk már a fejüket fogták, de persze kínjukban nevettek rajtam. De egy idő urán megunták, és elmentek ők is ruhát nézni maguknak Harry kivételével, aki már megtalálta a magának való ruha darabot.

Lelki szemeim előtt egy öltönybe öltözött Harryt láttam. Fekete nadrággal, s blézerrel, fehér inggel, és szintén sötét nyakkendővel. Bár nem volt annyira nagy fantáziám, hogy el tudjam dönteni, hogy a csokor, vagy a sima nyakkendő állna neki jobban.

- Nézd meg ezt! - Zökkentett ki a gondolataimból Harry, aki egy fehér, "habos" ruhát tartott elém.

Pár másodpercig méregettem a ruhát, majd mosolyogva megköszöntem, s vissza mentem a fülkébe. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhát, s csak akkor vettem észre, hogy Harry egy kis résen figyelt, míg öltöztem...

Chapter; 6th

Harry Styles: 

Hülye lány! Annyira rühellem, hogy az valami lehetetlen! Könyörgöm, ide tolja a képét, és mindent a feje tetejére állít! Mason totálisan belezúgott, és kezd igen nyálas lenni. Nem volt elég, hogy francia, s igen érzékeny típus, ha megtudja, hogy Mo-t egyáltalán nem érdekli, össze fog törni, én meg majd vigasztalhatom. Persze, a kis őzike szemű lány pedig azt hiszi, hogy van bármi esélye a falkánknál, csak az a gond, hogy az senkit sem győz meg, hogy isteni rántottát csinál. Sem az, hogy játssza itt az ártatlant, közben meg biztos vagyok benne, hogy olyan, mint bármelyik másik lány ezen a kibaszott bolygón. Csak szex, ruhák, szex, pénz, jó pasik, és kifújt. Kíváncsi vagyok, hány fiúval volt mát együtt bármilyen értelemben.

- Harry, most már igazán segíthetnél, különben ez a...fogalmam sincs kicsoda, élve felfal! - Förmedt rám Kendrick.

Igen, nekem már van annyi eszem, hogy magamtól haza találok, és engedem, hogy bevigyenek a házba, ahol vissza is változok. Ellentétben a feltűnően kicsi kis fehér farkassal, akinek szinte neon kék színben pompázik a szeme, amivel nem tudja eldönteni, hogy most meneküljön, vagy segítsen a szürke szőrű farkasnak, aki valószínű, hogy egy falka tagja lehet. Kednrick eleinte szépen le tudta fogni a nagy farkast, de kezdte elveszteni az erejét.

- Mit csináljak? - Szerencsétlenkedtem.

- Fogd meg Mo-t, és vidd be! Siess! Csináld már te barom! - Akadt ki, igazából jogosan.

Nagyot sóhajtottam, elővettem a legszebb erőltetett mosolyomat, majd leguggoltam, s kinyújtottam a kezeimet a kicsi Mo felé. Habozás nélkül, boldogan pattant fel, majd kocogott felém. Egy kutyához képest aranyosan dörgölte a fejét a kezemnek, miután a biztonság kedvéért meg-meg szagolgatta, elfintorodtam, mikor két lábra ágaskodott, s az arcomat kezdte nyaldosni. Már készültem lelökni magamról, de Kendrick rám szólt, így az ölembe vettem a farkast, meglepett, hogy tényleg mennyire kicsi. Nem lehetett több hat kilónál, és ahogy fél méternél sem, szóval körülbelül akkora volt, mint egy könnyű cocker spaniel.

Figyeltem, ahogy tappancsait a mellkasomra helyezi, úgy néz hátra, hogy mit csinál Kendrick a szürkével, míg én bevittem a házba, s leültem vele a kanapéra. Kényelmesen az ölembe foglalt helyet, jobbra döntött fejjel vizsgálta a tekintetemet. Kedvem támadt lelökni a combjaimról, de tudtam, hogy kiherélnének a többiek, ha bármi baja lenne, hisz most ő a csili vili új játék, aki fogjuk rá, hogy decemberbe gondoskodni fog a bandáról.

- Harry, este van. Te fogsz rá vigyázni. - Jelentette be Tom, miután Kendrickkel váltott pár szót.

Félre nyeltem a nyálamat, s köhögni kezdtem, mint ha nem hallottam volna jól, hogy mit is mondtak igazából. Én nem fogok erre a dögre vigyázni, főleg nem ugyan abban az ágyban aludni vele!

- Miért én?! - Háborodtam fel.

- Mert neked van a legmelegebb bőröd, és este ez felmelegíti, így az éjszaka folyamán száz százalék, hogy átváltozik. Így holnap tudunk menni Louis vacsorájára, ha minden igaz. Ó, és azt nem is mondtam, hogy te fogod kísérni. Szóval holnap reggel elvisszük vásárolni Mo-t, hogy vegyen magának valami báli ruhát, estélyit, vagy tudja a farkam, hogy szokták nevezni! - Hadarta Ethan, és hogy elkerülje a káromkodásomat, bement a szobájába.

Hangosan felmorogtam, az ölembe vettem Mo-t, s bevittem a szobámba. Gyorsan kapkodtam le magamról a ruhámat, egy szál boxerbe bújtam be az ágyba, s takartam be jól magam. A kis fehér farkas pár percig csak csinosan ült az ágy szélén, míg végül a farkát csóválva nem fészkelődött be a talpamnál a takaróba, s fel nem kúszott szorosan mellém, míg végül teljesen hozzám nem simult. Éreztem azt a vanília illatot, ami akkor árassza el az egész házat, amikor jelen van bármelyik szobába, persze emberként. A szőre csak nem olyan selymes, mint amilyen a haja, csak ép a színe más, ami aggaszt. Fekete a haja, farkasként is olyan színűnek kéne lennie, ilyennel még nem nagyon találkoztam.