Chapter; 7th

Mo Becker:

Valami melegen, puhán, de még is keményen ébredtem. Gyorsan elpirultam, mikor nyálamat éreztem az arcomnál, ami az éjszak folyamán csordulhatott ki. De meglepődtem, mikor rájöttem, hogy ember vagyok, s nem csak a nyál miatt, ha nem mert fogalmam sem volt róla, hogy mi történt.

Beleremegtem, mikor talpamat a hideg padlóra nyomtam, s rávettem magam, hogy végigmérjem a szobát. Elsősorban egy kályhát véltem felfedezni a szoba sarkába, amibe lobogott a narancssárgás tűz. A kályha mellett egy plasma tv, az mellett pedig egy ajtó. Az ágy jobb oldalán (ahol én is voltam) egy íróasztal pihent rajta egy fehér laptoppal, a bal oldalra pedig nem mertem nézni, mert csak akkor jöttem rá, hogy milyen férfias illat van a szobába.

Az íróasztal végébe egy rövid, farmer nadrág, és egy fehér, pántos póló volt, amit gondoltam nekem készítettek ki, nem pedig Harrynek. Magamba megköszöntem az istennek, hogy a ruhák alatt tiszta fehérneműt is találtam, s amikor úgy véltem, hogy Harry ténylegesen alszik, gyorsan átcseréltem a mostanit, felvettem a ruhákat, egy fehér zoknit, és kimentem a nappaliba, ahol mindenki kint volt már. Valamin nagyon nevettek, gondoltam Ethan-on, hisz nagyon büszke mosollyal ült a helyén.

- J-jó reggelt! - Elővettem a legszebb mosolyomat, s magamba szitkoztam, mikor eszembe jutott, hogy hogy is nézhet ki most a hajam.

- Szia, Mo! - Köszöntött Mason egy kedves mosollyal, majd a többiek is.

Miután tájékoztattam mindenkit, hogy Harry még alszik, és hogy nem fázok, Kendrick kijelentette, hogy ma vásárolni megyünk. Nem értettem, miért, míg meg nem magyarázták, hogy valami vacsorára leszünk hivatalosak, így totál hercegnőnek kell kicsípnem magam. Nem rajongtam az ötletért, bár kiskoromban biztos megőrültem volna azért, hogy királylányosdit játsszak akár csak egy órára is gyönyörű, selyem ruhákba. Nos, igen, ez az idő már elmúlt.

Ajtónyitódást hallottam magam mögül, majd zárult is, s lépteket hallottam meg.

- Ó, Harry, pont jókor jössz. Te fogod kísérni Mo-t a ma esti vacsorán. Készüljetek, mert megyünk vásárolni. - Mosolygott Tom.

Lopva hátra pillantottam, de azt kívántam, bárcsak ne tettem volna, ugyan is az a tekintet, amivel megajándékozott, apró darabokra tört.

***

- Nem is tudom, Mason - Húztam a számon, majd végig néztem magamon még egyszer a tenger kék színű ruhát.

A választék temérdek volt, nem is tudom, mikorra fogunk végezni, de valahogy egyik sem volt hozzám való. Az egyiknek túl rikító színe volt, a másikba nem volt alakom, a harmadik túl merész, esetleg csak maga a szabása nem tetszett...Ezek voltak a kifogásaim, szegény fiúk már a fejüket fogták, de persze kínjukban nevettek rajtam. De egy idő urán megunták, és elmentek ők is ruhát nézni maguknak Harry kivételével, aki már megtalálta a magának való ruha darabot.

Lelki szemeim előtt egy öltönybe öltözött Harryt láttam. Fekete nadrággal, s blézerrel, fehér inggel, és szintén sötét nyakkendővel. Bár nem volt annyira nagy fantáziám, hogy el tudjam dönteni, hogy a csokor, vagy a sima nyakkendő állna neki jobban.

- Nézd meg ezt! - Zökkentett ki a gondolataimból Harry, aki egy fehér, "habos" ruhát tartott elém.

Pár másodpercig méregettem a ruhát, majd mosolyogva megköszöntem, s vissza mentem a fülkébe. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhát, s csak akkor vettem észre, hogy Harry egy kis résen figyelt, míg öltöztem...