Chapter; 8th

Harry Styles:

A kis őzike szemű Mo már kezdett ténylegesen az agyamra menni, és fogalmam sem volt, hogy meddig bírom elviselni a jelenlétét. Mindenkit átver ezzel az ártatlan kinézettel, de én átlátok rajta, s tudom mi a célja egy fiú falkával...

Egy fekete estélyinél döntött ami igen csak elvarázsolta a többieket. Na jó, bevallom, elég jól nézett ki benne, kiemelte remek fenekét, telt melleit, de akkor sem tudok bedőlni neki, pedig el tudom képzelni, mit tudna művelni velem a kis csinoska, rózsaszín ajkaival, piciny kezével...

- Harry, figyelnél?! - Nézett rám azokkal a nagy, gülü szemekkel Tom.

Utálom, ha így néz, mindig bűntudatot kelt bennem a nagy semmiért, és az csak ráadás volt, hogy ártatlan, kék szempárok is figyeltek, mint ha nem tudná, hogy mit is tegyen.

- Mi van? - Kérdeztem unottan.

- Vidd be Mo-t. Nem akarjuk, hogy útközbe farkassá változzon. - Felelte Kendrick.

Gúnyos, féloldalas vigyorra húztam a számat, majd kiszálltam a kocsiból. Mo jött utánam, majd Tom kérésének megfelelően az ölembe vettem. Éreztem, ahogyan fázósan a mellkasomhoz bújik, s próbál elmenekülni a hideg elől, mint ha csak bántaná bármi is. A hideg átfutott rajta, s mint ha csak átadta volna ezt az érzést, siettem vele be a házba, mert nem akartam, hogy baja essen. Várj. Mi van?!

Megkönnyebbülést éreztem, mikor beértünk a meleg házba, s Mo lassacskán befejezte a vacogást, s mindenki érdeklődő tekintettel vizsgált, de nem tudtam, hogy miért, míg Mo el nem kezdett kényelmetlenül ficánkolni az ölembe. Fintorogva letettem, majd mentem be a szobámba ahol már várt az ágyikóm hogy aludjak egy nagyot.

***

- Kyle, ne igyál már annyit, nem fogod kibírni az utat! Liam, Mason, ne verekedjetek! Harry, kelj fel arról a kikúrt kanapéról mert összegyűröd az inged! Hol van Mo? Ethan, hagyd Kentont! Könyörgöm, öt perc múlva indulnunk kell! Harry, szólj Mo-nak, hogy kicsit siessen! - Pattogott Kendrick, nekem meg kedvem támadt leütni.

Még ha nem is leütni, szívesebben aludtam volna még pár órát, hisz este Mo-val kell aludnom, mert Kendrick annyira félti hogy átváltozik, hogy az már nekem fáj. Könyörgöm, ő egy farkas, tud vigyázni magára! És amúgy is aludhatna a nappaliba, ott úgy is van kandalló, biztos vagyok benne, hogy ott nem fázna.

Duzzogva felkeltem a kényelmes kanapéról, majd a szobám ajtajához lépkedtem, ahol egy kis résen ép beláttam. Már ép nyitottam volna ki az ajtót, amikor megláttam, hogy mibe is van; fekete csipkés melltartó, hozzá illő tanga, s a tangához is combfix. Figyeltem, ahogy belelép a szintén sötét tűsarkújába, a mutató ujját beledugta a sarkába, majd belecsúsztatta tökéletes lábát, aztán megismételte a másikkal is. Begöndörített haja gondosan hullott hátára, s mint ha néhány helyen csillogást véltem volna felfedezni benne.

Figyeltem, ahogy az ágyhoz lépked, s hirtelen megütötte az orromat valami édes, vanília, s barack keveréke. Imádom a barackot.

Kapkodva elővettem a iPhone-omat, majd csináltam sunyiba pár képet, de közbe egy pillanatra se vettem le róla a szemeimet, mint ha csak megdermedtem volna. Mohón ittam a látványból, s azt kívántam, hogy ez a pillanat örökre tartson, de rájöttem, hogy rossz ötlet, mert keményedni kezdtem.

- Ejnye-bejnye, kukkolunk? - Hallottam magam mögül suttogást, én pedig összerezzentem.

A hang alapján Kenotn lehetett az, hisz neki van a legmagasabb hangja a falkába. Megnyugodtam, mikor bebizonyosodtam róla, hogy ő az, s mosolyogtam, mikor halkan nevetgélve elment.Kínomban megráztam a fejem, majd kopogtattam az ajtómon, és mikor hallottam, hogy szabad, lassan benyitottam ép annyira, hogy a fejemet bedugjam az ajtón. Mo megdermedt, mikor látta, hogy én vagyok, de már fel volt öltözve.

- Gyere, megyünk - Jelentettem ki.

Szépen kihúzott szemeit hosszú, sűrű fekete pillák keresztezték, s csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jól áll neki a füstös smink. Lopva végig mértem; a ruhája matt fekete, nyakba akasztós, V kivágású, ami ahogy már mondtam, kiemeli az adottságait. Az egész a térde feltettéig ért, de hátul meg volt hosszabbítva, s a vádlija tetejéig ért le.

- Oké - Felelte, majd felvette a táskáját.

- Uhm, izé - Vakartam kellemetlenül a tarkómat. - Csinos vagy, vagy valami...

Nagy szemeivel rám bámult s rám hozta a bűntudatot, pedig az ég világon semmit sem csináltam, csak megdicsértem, hogy milyen csinos! Oké, meg mondhatni, hogy kukkoltam, de akkor is, azt hiszem, hogy ez volt életem eddigi legeslegszebb élménye, és a sok kép közül az egyik biztos vagyok benne, hogy a háttérképem lesz.

- K-köszi - Suttogta, én pedig elmosolyodtam, és intettem neki.

Elégedett vigyorral sétáltam ki a nappaliba, ahol a többiek már hellyel közel készen voltak. Felkaptam a blézeremet, gyorsan megkötöttem a nyakkendőmet, majd Mo-t az ölembe véve siettem ki vele a kocsihoz ahol már Kendrick ült, én pedig udvariasan lesegítettem Mo-ról a kardigánját.

- Körülbelül másfél óra az út. Harry, ha alszol vigyázz az ingedre, nem akarunk úgy járni, mint múltkor. - Nézett rám szúrós szemekkel, én pedig elmosolyodtam az emléken, hogy elaludtam forró csokival a kezembe, és egy éles kanyarnál magamra öntöttem.

Mo hátra ült egy két személyes helyre, én pedig kis gondolkozás után lehuppantam mellé. Rá vigyorogtam, mikor kérdőn nézett rám, s csak az járt az eszembe, hogy hogy lehet az, hogy reggel még utáltam, most meg...nem is tudom, kezdek vonzódni hozzá?

- Kéred? - Nyújtottam az orra elé a fülhallgatóm egyik részét, amit kissé tétovázva, de elfogadott.

Beállítottam minden Oasis és Lana Del Rey számot, én pedig csendesen szenvedtem a zenéktől. Hogy lehet valakinek Oasis-t hallgatnia?

- Szereted az Oasist? - Mosolygott kedvesen, s végre hallottam valami magabiztosságot a hangjába, de mosolya lefagyott, amikor megráztam fintorogva a fejem. - Akkor? Miért van tele a telefonod vele?

- Mert tudtam, hogy halálra fogjuk magunkat unni, és legalább neked hoztam zenét.

- Honnan tudtad, hogy szeretem az Oasist? - Kérdezte csillogó szemekkel, mire felnevettem.

- Ráhibáztam - Vigyorogtam.

Husz perc után az előttünk lévő Liamék is befejezték a pofázást, mindenki elaludt. Párszor Mo-val felnevettünk Tom horkolásán, de nem volt annyira vészes, mint amikor gyerek koromba vele aludtam. Rá öt percre Mo is elaludt, s mosolyogtam, mikor egy kanyarba a feje a vállamra esett, s hagytam, hogy engem is hatalmába kerítsen az álom.