Chapter; 3rd

Hi, guys!

Sajnálom, rövid lett, legközelebb szerintem kedden lesz rész.

Have a nice day!Xx

Mo Becker:

Az idő nagyon nehezen akart telni, és féltem, hogy mi lesz velem itt egy hónapig, ha egy napot sem bírok ki. Éjfél körül lehetett már, amikor mindenki elment aludni, Kyle is bejött a matracra, pedig felajánlottam neki, hogy nyugodtan aludjon az ágyába, majd én alszok lent, de kedvesen elutasította.

A hó kint nagy pelyhekben szitált, s bár az ablakon ültem, még is éreztem, ahogy a hideg sorscsapásként akar magába vonni, és megszüntetni emberi kilétem alól. Tudtam jól, hogy ebbe a hónapba van a legnagyobb esély rá, hogy végig farkas legyek, hisz nem lesz olyan jó idő az időjárás szerint, hogy legalább a házba átváltozzak.

Nagyot sóhajtottam, lassan kilépkedtem az ajtóig, és mikor bebizonyosodtam róla, hogy Kyle nem ébredt fel, letoltam a kilincset. Megijedtem, mikor megláttam, hogy a Tv-be egy horror megy, amibe ép gyilkolnak, de végül igyekeztem nem venni róla tudomást, jobban érdekelt, hogy ki van még fent. Lábujjhegyen mászkáltam a hideg, fából készült padlón, ami nyikorgott kicsi ujjaim alatt. Óvatosan nyúltam a nagy, göndör hajért, ami lefedte az alvó srác fejét, visszafojtottam egy kuncogást, mikor horkolásba kezdett, de megnyugodtam, hogy mélyen alszik. Jobban szemügyre vettem telt, rózsaszín ajkait, amik nyugodtan zárultak, nem préselte őket össze, mint amikor engem nézett. Hosszú, fekete, sűrű szempillái orcáján pihentek, tökéletes alakú orra néha-néha rezgett, mikor hangosan horkolt. Eddig is feltűnt, hogy igen helyes fiatal srác, de most, hogy nyugodt is, gyönyörűnek is mondhatnám, sőt, sokkal többnek. Kíváncsi vagyok, hogy hány lánynak törte össze már a szívét, vagy legalább is hányat sikerült elcsábítania.

- Helyes egy pali, nem igaz, Mo? - Összerezzentem a mély hangra, kapkodva léptem el Harry mellől, aki a másik oldalára fordult.

Lesütöttem a fejem, és reménykedtem benne, hogy a halvány fénybe nem látja a rózsaszín pírt az arcomon, de a szórakozott, álmos mosolya tudatta velem, hogy jól szórakozik rajtam.

- Ethan vagy, ugye? - Suttogtam a tipikus pisztácia hangomon, ahogy az én falkám mondaná.

Sosem értettem, miért mondják a hangomra, és rám is, hogy pisztácia. Emlékszem, America azt evett, amikor haza jöttek a többiek a boltból, én Mare mellett ültem, és a Tv-t néztem. Greg elsőnek rám, majd a pisztácia héjakra nézett -hozzá teszem, eddig valamiért mindig ki akarták találni, hogy mire hasonlít a hangom-, és felordított, hogy én egy pisztácia vagyok.

- Igen. Ő pedig Harry. - Szélesebben vigyorgott.

Aprót bólintottam, beállt az a kínos csend, amit csak ma tudtam tapasztalni. Nem szóltunk egymáshoz, de tudtam, hogy most azt hiszi, hogy egész este Harryt kukkoltam, vagy hogy teljesen belé zúgtam, pedig nem. Nem. Akkor sem...Na jó, egy kicsit talán tetszik, de nem mondanám bele zúgásnak, hisz ő engem valamiért utál, és nem is ismerjük egymást. Bár nem értem, mi baja van velem, ha -mint ahogy az előbb mondtam- nem is ismer, és nem csináltam semmi rosszat, sőt, még nem is csináltam semmit. Arról pedig nem én tehetek, hogy hamar átváltoztam, és a tudtom nélkül egy ismeretlen falkába tettek, és még nem is beszéltem az én családommal.

- Megyek aludni. Csak...iszok. - Hadartam, és a konyhába lépkedtem amennyire halkan csak tudtam.